A Sony bejelentette, hogy idén márciusban dobja piacra az utolsó MiniDisc lejátszóját.
A japán cég 1992-ben indította el MiniDisc termékvonalat, amely a felkelő nap országán kívül csak igen mérsékelt sikert aratott. Később a CD- és MP3-lejátszók térnyerésével mintegy megpecsételődött a MiniDisc sorsa.
A Sony eredeti szándéka szerint a MiniDisc egy jó minőségű alternatíva lett volna a magnókazetták helyettesítésére, azonban a digitális váltás nem járt átfogó, globális sikerrel. A japán cég emellett egy másik digitális formátumot, a DAT-ot (Digital Audio Tape) is népszerűsíteni kezdte, azonban a lejátszókészülékek bonyolultsága, és árszínvonala miatt ez sem hódította meg az általános otthoni felhasználók szívét.
A MiniDisc egy 6,4 centiméteres (2.5 inches) mágneses-optikai lemez, amelyet négyzetes műanyag tok véd a külső behatások ellen. Kezdetben 74 percnyi felvételre volt lehetőség, később már 80 percre bővült a MiniDisc kapacitása. A Sony akkori állítása szerint a felvételek több mint 30 évig biztonságban lehetnek a MiniDiscen, anélkül, hogy a hangminőségben bármilyen romlás állna elő. Mindazonáltal, hamar „feltörték” a szuperbiztos MiniDiscet, amikor kísérletező kedvű felhasználók rájöttek, hogy ha a lemezhez közvetlenül mágnest tartanak, azzal törölhetik róla a felvételeket.
Az első MiniDisc eszközök persze nem voltak olcsók, és azok figyelme, akik jó minőségű audioélményre vágytak, többnyire a CD felé fordult. Éppen ezért, a Sony formátuma leginkább Japán hódított, annál is inkább, mert a CD-k a szigetországban az átlagosnál jóval drágábbak voltak, és a japán tinik igencsak fogékonyak voltak a MiniDiscen kiadott kislemezekre.
Eközben a nyugati piacokon a drága marketingkampányok sem tudták az audiofil vásárlók kedvencévé tenni a MiniDiscet. Nem segített az sem, hogy a ’90-es évek végére már mintegy harmadára csökkentek a MiniDisc-árak.
A Sony 2004-ben tett még egy kísérletet a Hi-MD formátummal, amely a MiniDiscnél mintegy háromszor nagyobb tárolási kapacitást kínált, az időzítés viszont nem volt a legszerencsésebb, mivel ekkoriban főleg az újraírható CD-k, az Apple iPodja, és más MP3 lejátszók foglalták le a fogyasztói figyelmet.
Annak ellenére, hogy a MiniDisc sosem lett egy mainstream formátum, és igazság szerint a legtöbben talán sosem értették a lényegét, bizonyos piaci réseket mégiscsak betöltött – véli Chris Green, a Davies Murphy Group technológiai elemzője. A hangmérnökök éppúgy szerették ezt a formátumot, mint a médiában dolgozók, ugyanis rendkívül egyszerű volt hangminták, zenék és interjúk rögzítésére, ráadásul a felvételek menet közben is könnyen szerkeszthetők voltak.
A hordozható MiniDisc walkmanek szállításával a Sony még 2011-ben felhagyott, az MD hifi-rendszerek gyártása pedig a márciusban piacra kerülő új eszközzel ér véget. A japán cég lemezeket ez után is gyártani fog MD-rendszerekhez.
Egyes japán lapértesülések szerint az Onkyo továbbra is folytatja az MD-készülékek gyártását.
Azzal egy időben, hogy a Sony közölte, márciusban kerül forgalomba az utolsó MiniDisc sztereó, a Wall Street Journal – „az ügyhöz közel álló forrásokból” – úgy értesült, hogy a cég február 20-ára tervezett New York-i sajtótájékoztatóján mutatja be a PlayStation 3 videójáték-konzol utódját.
Szerző: Novák Csaba
Forrás: IP/BBC/WSJ